A környezeti nevelés célja és fontossága
A környezetvédelmi tudatformálás célja a környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életvitel elősegítése. Távolabb nézve ez a magatartás, értékrend, attitűd, érzelmi viszonyulások formálását és a környezetről, társadalomról kialakítható tudás bővítését célozza. Mindezek a törekvések a bioszféra – s benne az emberi társadalmak – megőrzésére, fenntartására irányulnak, a természetet, az épített és társadalmi környezetet, az embert tisztelő szokásrendszer érzelmi, értelmi, esztétikai és erkölcsi megalapozásával (Havas 12.). Ez komplex cél, ezért számos területet érint, vannak tudományos, művészi, szociológiai, világnézeti vetületei is. Feladata a környezettudatos szemlélet, a készségek, jártasságok, pozitív attitűdök kialakítása. A környezeti nevelés akkor eredményes, ha az egész személyiséget áthatja, ha a kognitív elemek – ismeretek, tapasztalatok – megszerzésén túl az attitűdök, érzelmi viszonyulások, magatartási módok terén is kifejti hatását. Ha felkelti az érdeklődést, a kíváncsiságot, kibontakoztatja a képzeletet, időt enged az örömteli rácsodálkozásra, a gyönyörködésre, a szépség élvezetére, és ha teret hagy a hit, a szeretet, a boldogság megélésének (Orgoványi 9.). Ahogy azt Lehoczky János (1999) is írta:
„A környezeti nevelés célja többrétegű, nem csupán a környezetvédelmi ismeretek átadása. A személyiség egészére igyekszik hatással lenni, így a tudatra ismeretekkel, az érzelmekre élményekkel, és az akaratra célratörő tevékenységekkel.”
A nevelés általános feladata, hogy a felgyülemlett ismereteket, tapasztalatokat és a létrejött értékek tiszteletét átadja a jövőt képviselő nemzedékeknek. A ma környezeti nevelése a holnap környezeti kihívásaira készít fel. Ezért nem vonatkozhat tananyaga csak a múltra, a megtörténtre. Lényeges eleme a jövő megtervezéséhez és megéléséhez szükséges egyéni és közösségi képességek és készségek megalapozása, illetve kialakítása. S ez már az úgynevezett fenntarthatóságra nevelés irányába mutat, ahol a jövőre való irányultság, mint fontos sajátosság jelenik meg.
A környezeti nevelés létfontosságú a természeti környezet megőrzése szempontjából, de nagyon lényeges a gyermek egész személyiségének alakulása szempontjából is. Segít az én-kép és a személyes felelősség tudatának kialakításában, valamint abban, hogy a személyiségük egészségesen fejlődjön, kialakuljon az összhang a fizikai, a szellemi, az érzelmi és a lelki tulajdonságaik között.
A környezeti nevelés ráébresztheti a gyermekeket a természet szépségére és segíthet abban, hogy felfedezzék az emberi létezés költői, mitikus és alkotó oldalát, valamint fejleszti a képzelőtehetséget, s mindezeket néhány verssor is kifejezi.
„Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég, föld leszek, ha meghalok.
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.”
(Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért)
Az oktatás olykor túlzottan elvont, tudatos, mellőzi a képzelőerő használatát. Fontos, hogy már a kisgyermekeknek is legyenek ismereteik a természetről, azonban lényeges, hogy ez az ismeretszerzés élményszerű tapasztalatszerzésen alapuljon.
„A környezeti nevelés célja többrétegű, nem csupán a környezetvédelmi ismeretek átadása. A személyiség egészére igyekszik hatással lenni, így a tudatra ismeretekkel, az érzelmekre élményekkel, és az akaratra célratörő tevékenységekkel.”
A nevelés általános feladata, hogy a felgyülemlett ismereteket, tapasztalatokat és a létrejött értékek tiszteletét átadja a jövőt képviselő nemzedékeknek. A ma környezeti nevelése a holnap környezeti kihívásaira készít fel. Ezért nem vonatkozhat tananyaga csak a múltra, a megtörténtre. Lényeges eleme a jövő megtervezéséhez és megéléséhez szükséges egyéni és közösségi képességek és készségek megalapozása, illetve kialakítása. S ez már az úgynevezett fenntarthatóságra nevelés irányába mutat, ahol a jövőre való irányultság, mint fontos sajátosság jelenik meg.
A környezeti nevelés létfontosságú a természeti környezet megőrzése szempontjából, de nagyon lényeges a gyermek egész személyiségének alakulása szempontjából is. Segít az én-kép és a személyes felelősség tudatának kialakításában, valamint abban, hogy a személyiségük egészségesen fejlődjön, kialakuljon az összhang a fizikai, a szellemi, az érzelmi és a lelki tulajdonságaik között.
A környezeti nevelés ráébresztheti a gyermekeket a természet szépségére és segíthet abban, hogy felfedezzék az emberi létezés költői, mitikus és alkotó oldalát, valamint fejleszti a képzelőtehetséget, s mindezeket néhány verssor is kifejezi.
„Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég, föld leszek, ha meghalok.
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.”
(Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért)
Az oktatás olykor túlzottan elvont, tudatos, mellőzi a képzelőerő használatát. Fontos, hogy már a kisgyermekeknek is legyenek ismereteik a természetről, azonban lényeges, hogy ez az ismeretszerzés élményszerű tapasztalatszerzésen alapuljon.
Élmény: - Szia, Gergő vagyok! Te ki vagy?
Fotó: Kiss Ferenc
Fotó: Kiss Ferenc
Ezért fontos, hogy a környezeti nevelés során a következő célok ne kerüljenek összeütközésbe a természettudomány oktatásának céljaival, hanem inkább azokat megerősítsék és kiterjesszék:
„Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez,
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, a mi: épnek, szépnek –
Ne bántsd a fát!
Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl rája –
Szeresd a fát!”
(Benedek Elek: Szeresd a fát)
A környezeti nevelésnek értékközvetítőnek kell lennie. A környezeti problémák kezelésének és természeti értékek felismerésének képessége, az ökológiai kultúra fejlesztését is szolgálja. A környezeti nevelés során tehát új, ökológiai szemléletű ismereteket kell közvetítenünk.
A környezeti nevelés eredménye a tudás mellett érzés is. Az a cél, hogy az emberek felfigyeljenek a természet szépségére, érezzék a felfedezés örömét, izgalmát, amikor új, ismeretlen dolgokkal találkoznak, és kialakuljon bennük az együttérzés, a sajnálat, a csodálat és a szeretet érzése. A környezeti nevelés katalizátorként segítheti az emberek érzelmi és esztétikai nevelését.
Valóban hasznos, ha rendelkezünk tárgyi tudással a természetről, azonban az is fontos, hogy érezzük a kapcsolatot, a szeretetet és a gondoskodást a természet iránt, és viszont is, mint ahogy azt Szabó Lőrinc írja versében:
„Te homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem szél az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.”
(Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért)
Ez a fajta tudás segíti az embert abban, hogy megértse a helyét a természetben. Rádöbbenjen arra, hogy ő is a természet része, és nem abból kiszakítva létezik. Ez a felismerés nemcsak a gyermek személyiségét gazdagítja, hanem hozzájárulhat a természeti értékek megőrzéséhez is (Wilson, 1994). Tartalmát tekintve transzdiszciplináris, vagyis nem köthető csak egyetlen hagyományos tudományhoz.
- Rácsodálkozás képességének fejlesztése.
- A természet szépségének és titkainak felismerése.
- A természet közelsége miatt érzett öröm megtapasztalása.
- Tisztelet és szeretet más élőlények iránt (Wilson, 1994).
„Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez,
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, a mi: épnek, szépnek –
Ne bántsd a fát!
Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl rája –
Szeresd a fát!”
(Benedek Elek: Szeresd a fát)
A környezeti nevelésnek értékközvetítőnek kell lennie. A környezeti problémák kezelésének és természeti értékek felismerésének képessége, az ökológiai kultúra fejlesztését is szolgálja. A környezeti nevelés során tehát új, ökológiai szemléletű ismereteket kell közvetítenünk.
A környezeti nevelés eredménye a tudás mellett érzés is. Az a cél, hogy az emberek felfigyeljenek a természet szépségére, érezzék a felfedezés örömét, izgalmát, amikor új, ismeretlen dolgokkal találkoznak, és kialakuljon bennük az együttérzés, a sajnálat, a csodálat és a szeretet érzése. A környezeti nevelés katalizátorként segítheti az emberek érzelmi és esztétikai nevelését.
Valóban hasznos, ha rendelkezünk tárgyi tudással a természetről, azonban az is fontos, hogy érezzük a kapcsolatot, a szeretetet és a gondoskodást a természet iránt, és viszont is, mint ahogy azt Szabó Lőrinc írja versében:
„Te homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem szél az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.”
(Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért)
Ez a fajta tudás segíti az embert abban, hogy megértse a helyét a természetben. Rádöbbenjen arra, hogy ő is a természet része, és nem abból kiszakítva létezik. Ez a felismerés nemcsak a gyermek személyiségét gazdagítja, hanem hozzájárulhat a természeti értékek megőrzéséhez is (Wilson, 1994). Tartalmát tekintve transzdiszciplináris, vagyis nem köthető csak egyetlen hagyományos tudományhoz.