A természeti nevelés feladata
A természeti nevelés feladata, hogy erősítse a gyermekekben a veleszületett spontán érdeklődést és kíváncsiságot, melyet a világ jelenségei iránt tanúsítanak. Segítse fenntartani és bátorítani az érzést, hogy részeként is egyek vagyunk a világgal.
A természeti nevelés során nagy hangsúlyt kap az esztétika; a szépség és harmónia keresésére való törekvés. Mindenben meglátni a szépet, a harmóniát, felfedezni a rendezetlenségben rejlő rendet, amely egyben boldogságforrást is jelent. A szépség is érték, és az esztétika által felkeltett öröm is kiválthat féltő aggódást, ahogyan a szeretetnek is van megőrző hatása. A harmónia nem más, mint a fenntarthatóság, a maradandóság, a létezhetőség élménye. A harmónia létrehozása, fenntartása és élvezete az aktív, boldog élettel lehet azonos. S talán éppen ezért a legnehezebb nevelési feladatok egyike a környezeti nevelés, hiszen környezetünk harmóniájára nem példaszóval, nem tanítással, szabályokkal, hanem magával a harmóniával nevelhetünk.
A természeti nevelés során nagy hangsúlyt kap az esztétika; a szépség és harmónia keresésére való törekvés. Mindenben meglátni a szépet, a harmóniát, felfedezni a rendezetlenségben rejlő rendet, amely egyben boldogságforrást is jelent. A szépség is érték, és az esztétika által felkeltett öröm is kiválthat féltő aggódást, ahogyan a szeretetnek is van megőrző hatása. A harmónia nem más, mint a fenntarthatóság, a maradandóság, a létezhetőség élménye. A harmónia létrehozása, fenntartása és élvezete az aktív, boldog élettel lehet azonos. S talán éppen ezért a legnehezebb nevelési feladatok egyike a környezeti nevelés, hiszen környezetünk harmóniájára nem példaszóval, nem tanítással, szabályokkal, hanem magával a harmóniával nevelhetünk.
Kövek. Nem csak az ásványt, a kőzetet látni egy természet alkotta kőben, hanem mindazt a szépet, ami látható és érezhető benne.
Fotó: Kiss Ferenc
Fotó: Kiss Ferenc
A természeti nevelés irányelvei természetközpontúak. Léttársainkat nincs jogunk megalázni és értelmetlenül elpusztítani. Törekednünk kell az élő- és élettelen társainkkal való együttélésre, a természet törvényeinek betartására, a lehető legkisebb mértékű károsításra. A természet védelmének értelmezése ki kell, hogy terjedjen az egészre és annak minden elemére, a fűszáltól az űr végtelenéig. Az élettelen létezőknek önnön valójukban joguk van az eredendő tisztasághoz, csakúgy, mint az élőlényeknek az egészséges élethez. A természeti nevelés céljai és feladatai ezen alapelvek elfogadtatására, az erre épülő viselkedésmód elsajátítására, s ilyen irányú attitűdformálásra irányulnak.
Mind a környezeti nevelés, mind a természeti nevelés nagyon fontos. A környezeti nevelés az első lépés lehet a fogyasztói társadalom következményeinek beláttatásában, a természettől elszakadt ember ráébresztésében a természet szépségére és értékeire. A természeti nevelés az emberi önzetlenség magasabb fokát kívánja meg, egy olyan egyetemes világlátást és érzést, amely túllép az önző emberi érdeken, s igyekszik megteremteni az együttélés olyan módját, mely figyelembe veszi a többi létező érdekeit is, és igyekszik alkalmazkodni azokhoz (Orgoványi 6.).
A jelenben zajló folyamatok pozitív irányú megváltoztatását csakis egy mélyreható szemléletváltástól várhatjuk, mely új paradigmarendszer elfogadásával jár együtt. Igazi áttörést csakis a természet felé forduló, annak értékeit elismerő, törvényeinek magát alávető, új szemléletben felnövekvő generációtól várhatunk, mely túllép az anyagias szemléleten és gondol saját gyermekeinek jövőjére, s megfogadja Faludy György tanácsát:
„Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
A pusztuló idő szele
port fúj belőle. Unokátok
nem tud mit kezdeni vele.”
(Faludy György: A jövő század lesz a végső)
Mind a környezeti nevelés, mind a természeti nevelés nagyon fontos. A környezeti nevelés az első lépés lehet a fogyasztói társadalom következményeinek beláttatásában, a természettől elszakadt ember ráébresztésében a természet szépségére és értékeire. A természeti nevelés az emberi önzetlenség magasabb fokát kívánja meg, egy olyan egyetemes világlátást és érzést, amely túllép az önző emberi érdeken, s igyekszik megteremteni az együttélés olyan módját, mely figyelembe veszi a többi létező érdekeit is, és igyekszik alkalmazkodni azokhoz (Orgoványi 6.).
A jelenben zajló folyamatok pozitív irányú megváltoztatását csakis egy mélyreható szemléletváltástól várhatjuk, mely új paradigmarendszer elfogadásával jár együtt. Igazi áttörést csakis a természet felé forduló, annak értékeit elismerő, törvényeinek magát alávető, új szemléletben felnövekvő generációtól várhatunk, mely túllép az anyagias szemléleten és gondol saját gyermekeinek jövőjére, s megfogadja Faludy György tanácsát:
„Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
A pusztuló idő szele
port fúj belőle. Unokátok
nem tud mit kezdeni vele.”
(Faludy György: A jövő század lesz a végső)