Akciótervek
A pályázathoz kapcsolódó akcióban olyan botanikai ismeretanyag összeállítását tervezzük, amely magában foglalja a Tisza ártéri életközösségeinek legjellegzetesebb növénytársulásai és a tananyaghoz kapcsolódóan szemléltetésként alkalmazható.
Tisza ártéri életközösségeinek legjellegzetesebb növénytársulásai Tiszabecs, Vásárosnamény, Dombrád, és Tokaj térségében.
Tisza ártéri életközösségeinek legjellegzetesebb növénytársulásai Tiszabecs, Vásárosnamény, Dombrád, és Tokaj térségében.
Tiszabecs ártere
A terület jelenleg egy hajdani puhafás ligeterdő (Salicetum albae-fragilis) degradált állapotú maradványa, melyben néhány példányban még megtalálhatók a korábbi fafajok, mint a fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis), szürke nyár (Populus canescens), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), csíkos kecskerágó (Euonimus europaeus). A fásszárú növények között azonban főleg egyedszámban a tájidegen és adventív fajok dominálnak, mint a zöld juhar (Acer negundo), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), fehér akác (Robinia pseudacacia), nemes nyár (Populus sp.)
Aljnövényzetében a fásszárúakhoz hasonló módon a az eredeti és jövevény fajok egyaránt megtalálhatóak. Sajnos az utóbbiak dominanciája jellemző. A puhafás ligeterdő lágyszárú fajai közül az alábbikat találtuk: hamvas szeder (Rubus caesius), komló (Humulus lupulus), piros árvacsalán (Lamium purpureum), fekete üröm (Atremisia vulgaris), fekete nadálytő (Symphytum officinale), erdei angyalgyökér (Angelica silvestris), kúszó boglárka (Ranunculus repens), gyermekláncfű (Taraxacum officinale), ragadós galaj (Galium aparine), ösztörűs veronika (Veronica chaemedrys), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), mezei zsurló (Eqisetum arvense), kánya zsombor (Alliaria officinalis), ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum), valamint a nagy csalán (Urtica dioica). A legnagyobb egyedszámban és borításban azonban a jövevény fajok jelentkeznek, amelyek egyúttal a terület degradálódását is jelzik. Ilyenek a csicsóka (Helianthus tuberosus), az aranyvessző (Solidago virga-aurea), a süntök (Echynocistis lobata).
Aljnövényzetében a fásszárúakhoz hasonló módon a az eredeti és jövevény fajok egyaránt megtalálhatóak. Sajnos az utóbbiak dominanciája jellemző. A puhafás ligeterdő lágyszárú fajai közül az alábbikat találtuk: hamvas szeder (Rubus caesius), komló (Humulus lupulus), piros árvacsalán (Lamium purpureum), fekete üröm (Atremisia vulgaris), fekete nadálytő (Symphytum officinale), erdei angyalgyökér (Angelica silvestris), kúszó boglárka (Ranunculus repens), gyermekláncfű (Taraxacum officinale), ragadós galaj (Galium aparine), ösztörűs veronika (Veronica chaemedrys), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), mezei zsurló (Eqisetum arvense), kánya zsombor (Alliaria officinalis), ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum), valamint a nagy csalán (Urtica dioica). A legnagyobb egyedszámban és borításban azonban a jövevény fajok jelentkeznek, amelyek egyúttal a terület degradálódását is jelzik. Ilyenek a csicsóka (Helianthus tuberosus), az aranyvessző (Solidago virga-aurea), a süntök (Echynocistis lobata).
Vásárosnamény – Gergelyiugornya és térsége
Az ártér a gergelyiugornyai üdülő telep közelében terül el, közvetlenül a Tisza partján. Nagyobb részt üdülőkkel beépített terület. Ebből következik, hogy az eredeti élővilágnak csak nyomai lelhetők fel, teljesen degradálódott ártér.
Vegetációjára az alábbi fajok jellemzőek: fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis), szürke nyár (Populus canescens), fekete nyár Populus nigra), nemesnyár (Populus sp.) és az erősen terjeszkedő zöld juhar (Acer negundo).
Aljnövényzetében dominál a hamvas szeder (Rubus caesius), de mellette még előfordul a nagy csalán (Urtica dioica), kúszó boglárka (Ranunculus repens), gyermekláncfű (Taraxacum officinale), erdei angyalgyökér (Angelica silvestris), bojtorján bogáncs (Arctium lappa), széleslevelű útifű (Plantago major), paréj lórom (Rumex patientia), komló (Humulus lupulus), nád (Phragmites communis), és az árterületeken mindenütt agresszíven terjedő csicsóka (Helianthus tuberosus) és aranyvessző (Solidago virga-aurea).
Vegetációjára az alábbi fajok jellemzőek: fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis), szürke nyár (Populus canescens), fekete nyár Populus nigra), nemesnyár (Populus sp.) és az erősen terjeszkedő zöld juhar (Acer negundo).
Aljnövényzetében dominál a hamvas szeder (Rubus caesius), de mellette még előfordul a nagy csalán (Urtica dioica), kúszó boglárka (Ranunculus repens), gyermekláncfű (Taraxacum officinale), erdei angyalgyökér (Angelica silvestris), bojtorján bogáncs (Arctium lappa), széleslevelű útifű (Plantago major), paréj lórom (Rumex patientia), komló (Humulus lupulus), nád (Phragmites communis), és az árterületeken mindenütt agresszíven terjedő csicsóka (Helianthus tuberosus) és aranyvessző (Solidago virga-aurea).
Dombrád és térsége
A hajdani ártéri puhafás ligeterdőnek csak egyes elemei figyelhetők meg, mert szürke nyárral (Populus canescens) és fehér akáccal (Robinia pseudacacia) felújított terület, amelyben elegy faként a lombkorona szintben megjelenik a fehér fűz (Salix alba) és a törékeny fűz (Salis fragilis), valamit a cserje szintben a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), mint a korábbi erdőtársulás alkotója. Ugyanakkor szép számmal jelen vannak az agresszív adventiv fajok is, a zöld juhar (Acer negundo) és a gyalogakác (Amorfa frutucosa). Helyenként a bokrokra és a fákra felfutva sűrű szövedéket képez a komló (Humulus lupulus)
A gyepszintet a hamvas szeder (Rubus caesius), a nagy csalán (Urtica dioica), az aranyvessző (Solidago virga-aurea) és a ragadós galaj (Galaium aparine) uralta. Mellettük még előfordult a kúszó boglárka (Ranunculus repens), fekete üröm (Artemisia vulgaris), fekete nadálytő (Symphytum officinale), kerek repkény (Gechoma hederacea), nagy útifű (Plantago major), gilisztaűző varádics (CHrysanrhemum vulgare), paréj lórom (Rumex patientia) és a mezei zsurló (Equisetum aevense).
A gyepszintet a hamvas szeder (Rubus caesius), a nagy csalán (Urtica dioica), az aranyvessző (Solidago virga-aurea) és a ragadós galaj (Galaium aparine) uralta. Mellettük még előfordult a kúszó boglárka (Ranunculus repens), fekete üröm (Artemisia vulgaris), fekete nadálytő (Symphytum officinale), kerek repkény (Gechoma hederacea), nagy útifű (Plantago major), gilisztaűző varádics (CHrysanrhemum vulgare), paréj lórom (Rumex patientia) és a mezei zsurló (Equisetum aevense).
Tokaj ártere, a Bodrog befolyása fölött
A térség árterének növénytársulása nem eredeti ártéri erdő, hanem egy erdő felújítás, amelyet amerikai kőrissel (Fraxinus pennsylvanica) végeztek. Benne elegyfaként megjelent a törékeny fűz (Saliy fragilis), és a fehér akác (Robinia pseudacacia). A cserje szintben a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és az erősen terjedő, adventív gyalogakác (Amorpha fruticosa). A fásszárú növényzete igen szegényes.
A gyepszintben domináns mennyiségben jelent meg a ragadós galaj (Galium aparine), a salátabogárka (Ficaria verna). Mellettük még az alábbi lágyszárúak jelenlétét állapítottuk meg: hamvas szeder (Rubus caesius), erdei angyalgyökér (Angelica silvestris), aranyvessző (Solidago virga-aurea), nagy csalán (Urtica dioica), bojtorján bogáncs (Arctium lappa), nagy útifű (Plantago major), gyermekláncfű (Taraxacum officinale), tyúkhúr (Stellaria media), sárga madársóska (Oxalis stricta), kúszó boglárka (Ranunculus repens) és a kerekrepkény (Gechoma hederacea).
A gyepszintben domináns mennyiségben jelent meg a ragadós galaj (Galium aparine), a salátabogárka (Ficaria verna). Mellettük még az alábbi lágyszárúak jelenlétét állapítottuk meg: hamvas szeder (Rubus caesius), erdei angyalgyökér (Angelica silvestris), aranyvessző (Solidago virga-aurea), nagy csalán (Urtica dioica), bojtorján bogáncs (Arctium lappa), nagy útifű (Plantago major), gyermekláncfű (Taraxacum officinale), tyúkhúr (Stellaria media), sárga madársóska (Oxalis stricta), kúszó boglárka (Ranunculus repens) és a kerekrepkény (Gechoma hederacea).
Tokaj ártere, a Bodrog befolyása alatt
A hajdani puhafás ligeterdő fajai is fellelhetők. A fásszárúaknál az idős és fiatal egyedek egyaránt megtalálhatók. Domináns faj a szürke nyár (Populus canescens). Elegyfaként a törékeny fűz (Saliy fragilis), mezei szil (Ulmus minor), vénic szil (Ulmus laevis) jelenik meg. Tájidegen fajként az adventív zöldjuhar (Acer negundo), az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és gyalogakác (Amorpha fruticosa), valamint a nemes nyár Populus sp.) jelölhető meg..
A gyepszintben - talán a kaszálás miatt is - viszonylag kevés fajt találtunk. Ezek: a domináló hamvas szeder (Rubus caesius), a kúszó boglárka (Ranunculus repens), erdei angyalgyökér (Angelica silvestris), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), kerekrepkény (Glechoma hederacea), farkasalma (Aristolochia clematitis), nagy útifű (Plantago major), kaszanyűg bükköny (Vicia cracca), és a szintén agresszíven terjedő adventív japán keserűfű (Polygonum cuspidatum).
A gyepszintben - talán a kaszálás miatt is - viszonylag kevés fajt találtunk. Ezek: a domináló hamvas szeder (Rubus caesius), a kúszó boglárka (Ranunculus repens), erdei angyalgyökér (Angelica silvestris), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), kerekrepkény (Glechoma hederacea), farkasalma (Aristolochia clematitis), nagy útifű (Plantago major), kaszanyűg bükköny (Vicia cracca), és a szintén agresszíven terjedő adventív japán keserűfű (Polygonum cuspidatum).
Tervezett akció során az élményszerű szemléltetést előtérbe helyezve Tiszáról összegyűjtött ismeretanyagok rendszerezzük, beépítjük az tanítási-tanulási folyamatokba:
Weboldal, számítógépes programok, CD-k, DVD-k
A multimédia alkalmazásával az órák élvezetesebbé, színesebbekké válnak. Segítik a tananyag jobb megértését, biztosabb tudást eredményeznek. Megfigyeltethetjük az élőlények hangjait, mozgását, amit a fentebb felsorolt szemléltetéssel nem tudunk lehetővé tenni. Táblavázlatokat, képeket, bonyolult ábrákat vetíthetünk ki, amelyeket animációkkal még érdekesebbé tehetünk. Ezeket a szemléltető ábrákat átadhatjuk tanítványainknak, vagy weblapon letölthetővé tehetjük, amellyel segíthetjük a felkészülést is az órákra.
Kutatás, kutatási tervek
Alakítsuk ki és fejlesszük a diákokban az önálló ismeretszerzéshez szükséges képességeket, ennek során ösztönözzük a diákokat a nyomtatott, a sugárzott és a digitális média céltudatos használatára. A kutató feladatok során gyakoroltathatjuk a hallás és az olvasás utáni szövegértést, a lényegkiemelést, a vázlatírást. Alakítsuk ki a diákokban az észlelt (természeti, technikai vagy akár társadalmi) jelenségek magyarázatának igényét. Teremtsünk számukra olyan helyzeteket, amelyek korábbi ismereteik és önálló logikai műveletek használatát igénylik.
Projektmódszer
A projektmódszer a tanulók érdeklődésére, a tanárok és a diákok közös tevékenységére építő módszer, amely a megismerési folyamatot projektek sorozataként szervezi meg (Falus 1998). A projekt módszer kiteljesíti a természettudományos élményszerű tanulást, mert a különböző oldalról feldolgozott téma rávilágít arra, hogy egy gondolatot sokféleképpen megfogalmazhatunk, a teljesített feladatok között minőségi különbségek lehetnek, és ez ösztönözheti a tanulókat a segítségadásra
Kooperatív oktatási módszerek
A kooperatív oktatási módszer a tanulók (4-6 fős) kis csoportokban végzett tevékenységén alapul. Az ismeretek és az intellektuális készségek fejlesztésén túl kiemelt jelentősége van a szociális készségek, együttműködési képességek kialakításában (Falus, 1998). Ezek a módszerek hozzájárulnak az osztályon belüli kapcsolatok kialakításához, és az önértékelés fejlődéséhez. A csoportmunka keretében a tanulók együttes munkát végeznek, s ugyanúgy felelősek egymás tanulási eredményeiért, mint a sajátjukért.
Tájséták
A természeti értékek bemutatására, valamint a tájékozódás fejlesztésére egyaránt alkalmas tanári módszer a tájséta. Megszervezésre körültekintő feladat, mivel a résztvevőknek párosával, önállóan kell hasznosítaniuk eddig megszerzett tudásukat az új környezetben. A diákok feladata nem más, mint eljutni a térképen feltüntetett pontokhoz. Mindehhez különböző tájékozódási technikákat vehetnek igénybe saját megszerzett eszköztárukból. A tanár feladata, hogy kijelölje a diákok számára a biztonságos útvonalat és a meghatározó tájékozódási pontokat. Fontos, hogy a táv nagy része jól követhető ösvényen haladjon, melyet a gyengébb fizikumúak is teljesíteni tudnak. A táv hosszát 10 és 15 km közé célszerű tervezni, melyet a diákok 4-8 óra alatt teljesítenek. Tájséták szervezhetők hosszabb táborozások vagy kirándulások részeként is.
Weboldal, számítógépes programok, CD-k, DVD-k
A multimédia alkalmazásával az órák élvezetesebbé, színesebbekké válnak. Segítik a tananyag jobb megértését, biztosabb tudást eredményeznek. Megfigyeltethetjük az élőlények hangjait, mozgását, amit a fentebb felsorolt szemléltetéssel nem tudunk lehetővé tenni. Táblavázlatokat, képeket, bonyolult ábrákat vetíthetünk ki, amelyeket animációkkal még érdekesebbé tehetünk. Ezeket a szemléltető ábrákat átadhatjuk tanítványainknak, vagy weblapon letölthetővé tehetjük, amellyel segíthetjük a felkészülést is az órákra.
Kutatás, kutatási tervek
Alakítsuk ki és fejlesszük a diákokban az önálló ismeretszerzéshez szükséges képességeket, ennek során ösztönözzük a diákokat a nyomtatott, a sugárzott és a digitális média céltudatos használatára. A kutató feladatok során gyakoroltathatjuk a hallás és az olvasás utáni szövegértést, a lényegkiemelést, a vázlatírást. Alakítsuk ki a diákokban az észlelt (természeti, technikai vagy akár társadalmi) jelenségek magyarázatának igényét. Teremtsünk számukra olyan helyzeteket, amelyek korábbi ismereteik és önálló logikai műveletek használatát igénylik.
Projektmódszer
A projektmódszer a tanulók érdeklődésére, a tanárok és a diákok közös tevékenységére építő módszer, amely a megismerési folyamatot projektek sorozataként szervezi meg (Falus 1998). A projekt módszer kiteljesíti a természettudományos élményszerű tanulást, mert a különböző oldalról feldolgozott téma rávilágít arra, hogy egy gondolatot sokféleképpen megfogalmazhatunk, a teljesített feladatok között minőségi különbségek lehetnek, és ez ösztönözheti a tanulókat a segítségadásra
Kooperatív oktatási módszerek
A kooperatív oktatási módszer a tanulók (4-6 fős) kis csoportokban végzett tevékenységén alapul. Az ismeretek és az intellektuális készségek fejlesztésén túl kiemelt jelentősége van a szociális készségek, együttműködési képességek kialakításában (Falus, 1998). Ezek a módszerek hozzájárulnak az osztályon belüli kapcsolatok kialakításához, és az önértékelés fejlődéséhez. A csoportmunka keretében a tanulók együttes munkát végeznek, s ugyanúgy felelősek egymás tanulási eredményeiért, mint a sajátjukért.
Tájséták
A természeti értékek bemutatására, valamint a tájékozódás fejlesztésére egyaránt alkalmas tanári módszer a tájséta. Megszervezésre körültekintő feladat, mivel a résztvevőknek párosával, önállóan kell hasznosítaniuk eddig megszerzett tudásukat az új környezetben. A diákok feladata nem más, mint eljutni a térképen feltüntetett pontokhoz. Mindehhez különböző tájékozódási technikákat vehetnek igénybe saját megszerzett eszköztárukból. A tanár feladata, hogy kijelölje a diákok számára a biztonságos útvonalat és a meghatározó tájékozódási pontokat. Fontos, hogy a táv nagy része jól követhető ösvényen haladjon, melyet a gyengébb fizikumúak is teljesíteni tudnak. A táv hosszát 10 és 15 km közé célszerű tervezni, melyet a diákok 4-8 óra alatt teljesítenek. Tájséták szervezhetők hosszabb táborozások vagy kirándulások részeként is.