Mondák a Tisza eredetéről
1. Rege a Tiszáról
Valamikor réges-régen, mikor még a kü is lány volt, éli egy nagyon módos asszony meg ember. Annyi aranyuk meg mindenük vót, hogy azt se tudlak, mennyi. Az övék vót minden körbe-körbe: a föd, a hegyek, meg az erdők is. Vót nékik két jányuk: akkorák leheltek, mint ti. Az egyik olyan fekete vót, mint az éccaka, a másik meg olyan fehér hajú, mint a búza nyáron. Úgy is híták azt a helyet, ahol laktak, hogy királyháza, mert úgy éltek mint a király (Szőllősy, 2002).
Egy éccaka zsiványok rontottak rájuk, elrabolták a két jányt, vitték magukkal a hegyekbe, osztán bezárták üket a zsiványtanva pincéjébe. Hogy beszélni se tudjanak egymás közt: az egyiket az egyik, a másikat másik hegy alá zárták. Hej, be el vótak keseredve a kisjányok: sírtak azok éjjel-nappal. A könnyek meg gyűltek, osztón csorogtak lefele a hegyrül, egész patak lett belőle. Az egyik patak fekete vizű vót, azt a fekete jány sírta; a másik fehér, azt a másik sírta. Azért mondják, hogy Fekete-, meg Fehér-Tisza. Majd osztán találkozott egymással a két patak: egymásba folytak, mentek a könnyek lefelé, mert a két árva azt gondolta, hogy az anyjuk megismeri a könnyeiket, osztán rájuk lel.
Folyt a sok könny lefelé, mindig több meg több, de a kisjányok hiába vártak, csak nem jöttek ereit ük. Pedig az anyjuk felment arra a nagy hegyre, amelyik ott van Királyháza mellett; feketébe vót őtözve, ott várta, hátha jönnek a jányai. Azért mondjak arra a hegyre, hogy Fekete-hegy. A kisjányok azóta is várják anyjukat, egyre csak sírnak, keresik anyjukat a hegyek közt, de nem lelik. Ki is fordult a Tisza a hegyek közül, osztán arra jár mostan, ahol már nincsenek hegyek. A kisjányok könnyei ott keresik anyjukat, hátha arra lenn rálelnek.
Egy éccaka zsiványok rontottak rájuk, elrabolták a két jányt, vitték magukkal a hegyekbe, osztán bezárták üket a zsiványtanva pincéjébe. Hogy beszélni se tudjanak egymás közt: az egyiket az egyik, a másikat másik hegy alá zárták. Hej, be el vótak keseredve a kisjányok: sírtak azok éjjel-nappal. A könnyek meg gyűltek, osztón csorogtak lefele a hegyrül, egész patak lett belőle. Az egyik patak fekete vizű vót, azt a fekete jány sírta; a másik fehér, azt a másik sírta. Azért mondják, hogy Fekete-, meg Fehér-Tisza. Majd osztán találkozott egymással a két patak: egymásba folytak, mentek a könnyek lefelé, mert a két árva azt gondolta, hogy az anyjuk megismeri a könnyeiket, osztán rájuk lel.
Folyt a sok könny lefelé, mindig több meg több, de a kisjányok hiába vártak, csak nem jöttek ereit ük. Pedig az anyjuk felment arra a nagy hegyre, amelyik ott van Királyháza mellett; feketébe vót őtözve, ott várta, hátha jönnek a jányai. Azért mondjak arra a hegyre, hogy Fekete-hegy. A kisjányok azóta is várják anyjukat, egyre csak sírnak, keresik anyjukat a hegyek közt, de nem lelik. Ki is fordult a Tisza a hegyek közül, osztán arra jár mostan, ahol már nincsenek hegyek. A kisjányok könnyei ott keresik anyjukat, hátha arra lenn rálelnek.
2. A Tisza eredete (Népmonda)
Amikor az Úristen a világot teremtette, estére gyönyörködve nézett szét a tengereken, tavakon, hegyeken. Ekkor vette csak észre, hogy a Tiszáról meg elfelejtkezett. Aranyos eke elé fogatott gyorsan egy szamarat, s elindította, hogy amerre megy, ott folyjon a Tisza. Későre járt az idő, fáradt volt a szamár, meg is éhezett. Amerre ment, itt is, ott is jóféle bogáncs nőtt, hát ki-kitért, hogy falatozzon belőlük, így aztán az aranyos eke girbegörbe. kacskaringós árkot húzott. Ezért olyan kanyargó a Tisza.
3. A Fekete-és a Fehér Tisza eredete (Népmonda, Krúdy Gyula nyomán)
Valamikor, nagyon régen, az aknaszlatinai sóbányában lakott a jótündér, aki nagyon szerette a magas hegyek közt élő ruszinokat. Barátságban, békében éltek. Ám egy alkalommal két gazfickó vetődött a vidékre, és sanyargatni kezdte a hegylakó ruszinokat. Elmentek hát, s elpanaszolták gondjukat a jótündérnek. A sóbányában lakó tündér haragra lobbant, s medvévé változtatta a két gazfickót. Egyikük világos, másikuk sötét szőrű medvévé változott, ezáltal még rosszabbra fordult a ruszinok élete. A két medve mar nemcsak őket sanyargatta, de elragadta jószágaikat is. Újra elmentek a ruszinok az aknaszlatinai sóbányában lakó jótündérhez.
- Kedves tündér, nagyon szeretünk, sajnálunk itt hagyni, mégis új hazát keresünk, mert nem tűrhetjük tovább a két gonosz medve gaztetteit - mondták a ruszinok.
- A jótündér nem akarta elengedni kedves népét, ezért törte a fejét, mit tegyen.
- Megvan! - kiáltott fel. - Vízzé változtatom őket. A víz hatalmas, mégis az embert szolgálja.
A két medve a Kárpátok különböző részén garázdálkodott ekkor, a fekete a Tatár-hágó környékén, az Okula-nyeregnél, 1265 m magasan, a világos színű medve pedig a Hoverla lábainál, 1400 m magasságban. A jótündér varázslatára mindketten vízzé változtak. Ijedtükben sebesen futottak le a hegyen. Nem látták egymást, csak egymás csobogását hallották. Futottak, futottak, s Rahónál találkoztak. Egyesültek, s együtt folytak tovább. A fekete medvéből lett a Fekete-Tisza, a fehér medvéből a Fehér-Tisza.
- Kedves tündér, nagyon szeretünk, sajnálunk itt hagyni, mégis új hazát keresünk, mert nem tűrhetjük tovább a két gonosz medve gaztetteit - mondták a ruszinok.
- A jótündér nem akarta elengedni kedves népét, ezért törte a fejét, mit tegyen.
- Megvan! - kiáltott fel. - Vízzé változtatom őket. A víz hatalmas, mégis az embert szolgálja.
A két medve a Kárpátok különböző részén garázdálkodott ekkor, a fekete a Tatár-hágó környékén, az Okula-nyeregnél, 1265 m magasan, a világos színű medve pedig a Hoverla lábainál, 1400 m magasságban. A jótündér varázslatára mindketten vízzé változtak. Ijedtükben sebesen futottak le a hegyen. Nem látták egymást, csak egymás csobogását hallották. Futottak, futottak, s Rahónál találkoztak. Egyesültek, s együtt folytak tovább. A fekete medvéből lett a Fekete-Tisza, a fehér medvéből a Fehér-Tisza.
4. A Fekete-és a Fehér Tisza eredete (Népmonda)
Királyháza környékén élt egy család, akinek ikergyermeke született. Két leányka. Az egyik leány haja szőke volt. mint az arányló búzatábla, a szeme pedig kék, mint az augusztusi égbolt. A másik leány haja, mint az ében, szeme pedig fekete gyémántként ragyogott. A lányok szépségénél csak kedvességük volt nagyobb. Telt-múlt az idő, eladósorba kerültek a leányok. Két gonosz ember került Királyháza környékére, s elrabolta az ikerpárt. A Kárpátokba vitték a lányokat, s egy-egy barlangba zárták őket. A fekete hajú lányt a Tatár-hágó környékén, a szőke lányt a Hoverla lábainál. Sírt, sírt a két lány, könnyeik elárasztották a barlangot, s csordogálni kezdtek a magas fenyők között. A szőke lány könnyeiből lett a Fehér-Tisza, a fekete lányéból a Fekete-Tisza.
5. A Tisza nevének eredetéről
Számtalan, századokról századokra átmentett szájhagyomány, maradandó értékű szakleírás, különböző, esetenként rokoncsengésű magyarázat született a Tisza elnevezését illetően, ám egyik sem „kínál" végleges megoldást.
Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótárában a Tiszáról szóló első említést a 950 körüli időszakra teszi, és az Ómagyar olvasókönyv alapján a folyót Titsa-ként említi. A megnevezés eredetét az ősi indoeurópai nyelvben látja, ami talán egy iszapos, sáros értelmű: tisjo (olvaszt, olvad) fogalomként él tovább.
Mihajlo Lucskaj ,,A kárpáti ruszinok története’’ című művének „A kárpáti hegyek, tavak és folyók" című fejezetében a Tisza folyó nevéről a következőket írja: „...A lakosság Tiszát emleget, azaz Tihsát a tiha szóból, ami csendet, nyugodtat jelent. A vadhoz — és sebeshez viszonyítva csendesebb, azaz — tihisa."
Anonymusnál és a magyar régiségekben a folyó neve Tyscia, Thiscie, Thicia, Tycya, egy bodrogközi Tisza-ág nevében pedig Tice. A római korban Tisia, hun kori bizánci Tizas, Bíborbanszületett Konstantinnál Titza. Természetes, hogy ha a Kárpát-medence csaknem egész vízrendszerének a névanyaga iráni eredetű, akkor különösen a Tisza folyónév sem lehet kivétel. Nincs kizárva, hogy a magyar nyelvbe a Tisza megnevezés szláv közvetítéssel került be, de eredete abban a korban keresendő, amikor Kelet- és Közép-Európa a népvándorlások színhelye volt, mikor még nem alakultak ki a későbbi államok határai (SZŐLLŐSY, 2002; PUNYKÓ, 1994).
Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótárában a Tiszáról szóló első említést a 950 körüli időszakra teszi, és az Ómagyar olvasókönyv alapján a folyót Titsa-ként említi. A megnevezés eredetét az ősi indoeurópai nyelvben látja, ami talán egy iszapos, sáros értelmű: tisjo (olvaszt, olvad) fogalomként él tovább.
Mihajlo Lucskaj ,,A kárpáti ruszinok története’’ című művének „A kárpáti hegyek, tavak és folyók" című fejezetében a Tisza folyó nevéről a következőket írja: „...A lakosság Tiszát emleget, azaz Tihsát a tiha szóból, ami csendet, nyugodtat jelent. A vadhoz — és sebeshez viszonyítva csendesebb, azaz — tihisa."
Anonymusnál és a magyar régiségekben a folyó neve Tyscia, Thiscie, Thicia, Tycya, egy bodrogközi Tisza-ág nevében pedig Tice. A római korban Tisia, hun kori bizánci Tizas, Bíborbanszületett Konstantinnál Titza. Természetes, hogy ha a Kárpát-medence csaknem egész vízrendszerének a névanyaga iráni eredetű, akkor különösen a Tisza folyónév sem lehet kivétel. Nincs kizárva, hogy a magyar nyelvbe a Tisza megnevezés szláv közvetítéssel került be, de eredete abban a korban keresendő, amikor Kelet- és Közép-Európa a népvándorlások színhelye volt, mikor még nem alakultak ki a későbbi államok határai (SZŐLLŐSY, 2002; PUNYKÓ, 1994).