A környezeti nevelés története
Az elmúlt század állami, civil és nemzetközi szervezetei, környezeti mozgalmai számos olyan eseményt indítottak el, amelyek nagymértékben hozzájárultak a környezeti nevelés koncepciójának pontos kidolgozásához.
Ezek a szervezetek és mozgalmak felvállalták, hogy nem térnek ki a környezeti gondok elől.
Ezek a szervezetek és mozgalmak felvállalták, hogy nem térnek ki a környezeti gondok elől.
- 1948-ban az IUCN (International Union for the Protection of Nature) Nevelési Bizottsága leszögezte a környezet védelmére irányuló nevelés fontosságát.
- 1962-ben Amerikában megjelent Rachel Carson Néma tavasz című tudományos alapokon nyugvó ismeretterjesztő könyve a DDT-szennyezés káros hatásairól (Carson, 1962). A könyv megjelenése után egyre többen és egyre erőteljesebben sürgették a környezeti nevelést. Sokan egyetértenek azzal, hogy ez a könyv volt az 1960-as, 1970-es évek környezeti mozgalmainak elindítója.
- 1968-ban Aurelio Peccei kezdeményezésére megalakult a Római Klub, amely a globális gondolkodás és környezetvédelem tudományos alapjait rakta le.
- 1969-ben Párizsban került megrendezésre a Bioszféra Konferencia, amelyet a környezeti problémák megoldása és megfelelő cselekvési programok tudományos alapjainak kidolgozása érdekében hívtak össze.
- 1969-ben U. Thant, az ENSZ főtitkára a világ közvéleményéhez intézett felhívásában többek között a következőket mondta: „Tanúi vagyunk egy olyan világviszonylatú válság kibontakozásának, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat érinti, az emberi környezet válságáról van szó. Ha a jelenlegi irányzatok továbbra is érvényesülnek, biztosra vehető, hogy veszélybe kerül az élet a Földön. Ezért sürgősen fel kell hívni a világ figyelmét azokra a problémákra, amelyek megakadályozhatják az emberiséget abban, hogy legmagasabb rendű törekvéseink megvalósulását lehetővé tevő környezetben éljen.”
- 1972-ben Stockholmban Környezetvédelmi Világértekezlet tartottak „Az Emberi Környezet ENSZ Konferenciája” címmel, ahol az elfogadott Akcióprogramban megfogalmazott javaslatok témái között szerepelt a „A környezetvédelem pedagógiai, tájékoztatási, szociális és kulturális kérdései” témakör. Ebben – többek között – a következőket fogalmazták meg:
- 1975-ben a belgrádi UNESCO Konferencia megfogalmazta és elfogadta a környezeti nevelés definícióját és célját.
- 1977. október 14-26. között került megrendezésre a Tbiliszi Konferencia. A Kormányközi Konferencia a Környezeti Nevelésről az UNESCO és az UNEP közös szervezésében zajlott. 60 nemzet képviselője folytatta a Belgrádban megkezdett munkát, és tovább pontosította a környezeti nevelésre vonatkozó paradigmát. Az általuk megfogalmazott definíció szerint: „A környezeti nevelés olyan folyamat, melynek célja, hogy a világ népessége környezettudatosan gondolkodjék, figyeljen oda a környezetre és minden azzal kapcsolatos problémára. Rendelkezzen az ehhez szükséges tudással, beállítódással, képességekkel, motivációval, valamint mind egyéni, mind közösségi téren eltökélten törekedjék a jelenlegi problémák megoldására és az újabbak megelőzésére” (Victor, 1998).
Az 1980-as években számos országban megindult a környezetvédelem szabályozását célzó sokoldalú és intézményes tervezés, illetve konkrét környezetvédelmi tevékenység. Sorra jelentek meg a környezeti neveléssel foglalkozó kiadványok, rendszeressé váltak a továbbképzések és a szakmai gyakorlatok, melyek fókuszában az emberközpontú környezetvédelmi kérdések álltak.
A környezeti nevelés csak akkor lehet hatékony és eredményes, ha megfelelő társadalmi háttérrel is rendelkezik. Egy a környezeti problémákra nem figyelő, helytelen szemléletű társadalomban eredményes környezet- és természetvédelmi oktató-nevelő munkát nem lehet végezni. Ezért szükség van közvetlen vagy közvetett módon minden olyan ismeretterjesztő, szemléletformáló tevékenységre, amely felhívja az emberek figyelmét a környezetvédelmi problémákra, valamint ezek következményeire. Ez is egyik fontos célja a pályázatunknak, illetve az azt követő akcióknak.
A környezeti nevelés csak akkor lehet hatékony és eredményes, ha megfelelő társadalmi háttérrel is rendelkezik. Egy a környezeti problémákra nem figyelő, helytelen szemléletű társadalomban eredményes környezet- és természetvédelmi oktató-nevelő munkát nem lehet végezni. Ezért szükség van közvetlen vagy közvetett módon minden olyan ismeretterjesztő, szemléletformáló tevékenységre, amely felhívja az emberek figyelmét a környezetvédelmi problémákra, valamint ezek következményeire. Ez is egyik fontos célja a pályázatunknak, illetve az azt követő akcióknak.