Környezeti nevelés
A globális környezeti problémákkal, illetve a környezeti neveléssel foglalkozó szakemberek már néhány évvel ezelőtt figyelmeztettek bennünket, hogy úgynevezett generációs bomba ketyeg. A figyelmeztetés lényege az, hogy akkor, amikor gyermekeink ráébrednek arra, hogy a felnőttek, a szüleik, a tanáraik által ígért szép új világ szennyezett vizet, szennyezett levegőt, kimerített anyag- és energiaforrásokat jelent, akkor majd számon fogják kérni tőlünk az ígéreteinket (Havas). Erre mintegy válaszként 2004-ben megjelent a jövő generációinak emberi jogi nyilatkozata, amely az alábbiakat tartalmazza.
A jövő generációinak emberi jogi nyilatkozata:
„Mi, a jövő emberei - mint a bennünket megelőző húszezer generáció -, jogot formálunk arra, hogy tiszta levegőt szívjunk, tiszta és szabadon feltörő vizet igyunk, élettől hemzsegő vízben ússzunk és gazdag, élettel teli földben termesszük növényeinket.
Jogot formálunk arra, hogy mérgező vegyszerektől, nukleáris hulladéktól és genetikus szennyeződéstől mentes világot örököljünk. Jogot formálunk arra, hogy érintetlen természeti környezetben sétáljunk és érezzük a tiszteletet, ha egy vadon élő állattal találkozunk.
Könyörgünk neked, a ma emberének: ne hagyj magad után eltakarítandó szemetet, ne vállalj -bármily elenyészőnek is tűnő - műszaki kockázatot, amely a későbbiekben katasztrófaként üthet vissza. Tiszteletteljesen megkérünk, hogy ne terhelj bennünket törlesztetlen adósságaiddal és kimerített nyugdíj kereteddel, mivel jogot formálunk bolygónk gazdasági bőségéből való részesedésre is. Kérünk, ne élj fel mindent.
Cserébe megígérjük, hogy mi sem teszünk úgy. Ugyanezen jogokat és kiváltságokat biztosítjuk az utánunk következő generációk számára. Tesszük ezt annak szent reményében, hogy az emberi lélek, emberi szellem örökké élni fog.” (Adbusters, 2004).
Be kell látnunk, hogy a generációs bomba valóban ketyeg, hiszen már most sem tudjuk maradéktalanul teljesíteni azokat a kéréseket, amelyeket gyermekeink a fent idézett sorokban kérnek tőlünk. Ahhoz, hogy ez a bomba mégse robbanjon föl, nevelnünk kell. Nevelni a felnövekvő generációkat arra, hogy ne fokozzák tovább az eddig létrehozott problémákat, nevelni arra, hogy képesek legyenek az eddigi problémákra megoldási lehetőségeket keresni, nevelni arra, hogy már ne kövessék el azokat a hibákat, amelyeket mi elkövettünk. És a mai felnőtteket is nevelni kell arra, hogy változtassanak eddigi gondolkodásmódjukon és életstílusukon és tudatosabban, - ahogyan azt ma egyre többször halljuk - környezettudatosan éljenek. Ennek a célnak az elérését segíti a pályázatunk (Future at Nand!)
Az utóbbi évtizedekben több nevelési irányzat jött létre, amelyek egymásra épülnek, kiegészítik egymást, és mindegyik szolgálja azt a célt, hogy a tudomány által részekre szedett világunkat, a piacgazdaság által árukká degradált természeti környezetünket egységben legyünk képesek látni. Megértsük, hogy minden cselekedetünk visszahat ránk és gyermekeinkre, hiszen minden mindennel összefügg. Ahogy azt egy indián törzsfőnök is megfogalmazta, aki ugyan nem járatos a tudományokban, de képes mélyen a természetbe nézni, azzal harmóniában együtt élni:
„Nem a Föld tartozik az emberhez, hanem az ember a Földhöz. Minden, mindennel összefügg, mint a vér, amely egyesíti a családot. Minden mindennel összefügg. Ami a Föld sorsa, az a fiainak is a sorsa…” (Seattle indián törzsfőnök).
A jövő generációinak emberi jogi nyilatkozata:
„Mi, a jövő emberei - mint a bennünket megelőző húszezer generáció -, jogot formálunk arra, hogy tiszta levegőt szívjunk, tiszta és szabadon feltörő vizet igyunk, élettől hemzsegő vízben ússzunk és gazdag, élettel teli földben termesszük növényeinket.
Jogot formálunk arra, hogy mérgező vegyszerektől, nukleáris hulladéktól és genetikus szennyeződéstől mentes világot örököljünk. Jogot formálunk arra, hogy érintetlen természeti környezetben sétáljunk és érezzük a tiszteletet, ha egy vadon élő állattal találkozunk.
Könyörgünk neked, a ma emberének: ne hagyj magad után eltakarítandó szemetet, ne vállalj -bármily elenyészőnek is tűnő - műszaki kockázatot, amely a későbbiekben katasztrófaként üthet vissza. Tiszteletteljesen megkérünk, hogy ne terhelj bennünket törlesztetlen adósságaiddal és kimerített nyugdíj kereteddel, mivel jogot formálunk bolygónk gazdasági bőségéből való részesedésre is. Kérünk, ne élj fel mindent.
Cserébe megígérjük, hogy mi sem teszünk úgy. Ugyanezen jogokat és kiváltságokat biztosítjuk az utánunk következő generációk számára. Tesszük ezt annak szent reményében, hogy az emberi lélek, emberi szellem örökké élni fog.” (Adbusters, 2004).
Be kell látnunk, hogy a generációs bomba valóban ketyeg, hiszen már most sem tudjuk maradéktalanul teljesíteni azokat a kéréseket, amelyeket gyermekeink a fent idézett sorokban kérnek tőlünk. Ahhoz, hogy ez a bomba mégse robbanjon föl, nevelnünk kell. Nevelni a felnövekvő generációkat arra, hogy ne fokozzák tovább az eddig létrehozott problémákat, nevelni arra, hogy képesek legyenek az eddigi problémákra megoldási lehetőségeket keresni, nevelni arra, hogy már ne kövessék el azokat a hibákat, amelyeket mi elkövettünk. És a mai felnőtteket is nevelni kell arra, hogy változtassanak eddigi gondolkodásmódjukon és életstílusukon és tudatosabban, - ahogyan azt ma egyre többször halljuk - környezettudatosan éljenek. Ennek a célnak az elérését segíti a pályázatunk (Future at Nand!)
Az utóbbi évtizedekben több nevelési irányzat jött létre, amelyek egymásra épülnek, kiegészítik egymást, és mindegyik szolgálja azt a célt, hogy a tudomány által részekre szedett világunkat, a piacgazdaság által árukká degradált természeti környezetünket egységben legyünk képesek látni. Megértsük, hogy minden cselekedetünk visszahat ránk és gyermekeinkre, hiszen minden mindennel összefügg. Ahogy azt egy indián törzsfőnök is megfogalmazta, aki ugyan nem járatos a tudományokban, de képes mélyen a természetbe nézni, azzal harmóniában együtt élni:
„Nem a Föld tartozik az emberhez, hanem az ember a Földhöz. Minden, mindennel összefügg, mint a vér, amely egyesíti a családot. Minden mindennel összefügg. Ami a Föld sorsa, az a fiainak is a sorsa…” (Seattle indián törzsfőnök).
A Földön nem létezik már érintetlen természeti környezet. Az ember a Föld nagy részét benépesítette, tevékenységeinek hatása pedig az egész bolygón érezteti hatását. A Föld valamennyi lakosa ebben a pillanatban is folyamatosan használja a Föld természeti kincseit. A világ valamennyi pontján folyamatosan irtják az erdőt (a Tisza forrás vidéke menti erdők ennek jellegzetes példái), termelik ki az ásványkincseket és energiahordozókat, ezáltal erodálják a talajt, szennyezik a levegőt és a vizeket, veszélyes hulladékokat termelnek, mellyel a földtörténet legintenzívebb természeti leromlását okozzák. A szükségletek kielégítése érdekében egyre nagyobb teher hárul a természetre, ami a természeti környezet leromlásával jár, melynek következménye a fajok gyorsuló kihalása, a sivatagok terjedése, gyomirtók felhalmozódása, fokozódó egészségügyi problémák, éhínség és növekvő elszegényedés. Nyilvánvaló, hogy ha ez a természetpusztítási ütem nem csökken, akkor az egész földi életet működtető rendszerek is összeomolhatnak. Ha mindez bekövetkezik lesz-e hová elköltöznünk? Ugyanezt a kérdést fogalmazza meg Jánosházy György erdélyi költő Lesz talpalatnyi bolygó? című versében.
„Uram, lesz-é az Űrben talpalatnyi
kisherceg-bolygó, hol meg tud ragadni a
hontalanná vált emberiség?”
Ha lenne is az életet adó Földünkhöz hasonló bolygó, még nincsenek olyan eszközeink melyek segítségével elhagyhatjuk otthonunkat.
„Uram, lesz-é az Űrben talpalatnyi
kisherceg-bolygó, hol meg tud ragadni a
hontalanná vált emberiség?”
Ha lenne is az életet adó Földünkhöz hasonló bolygó, még nincsenek olyan eszközeink melyek segítségével elhagyhatjuk otthonunkat.
Ez a környezeti nevelési összefoglaló az emberek kezébe „eszközöket” kíván adni, amelyekkel a környezeti problémákat célirányos akciókban legalább részben orvosolhatják, ezáltal saját életminőségükön is javíthatnak. Olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy otthonunkat, a Földet a természeti környezetünket rendbe hozzuk és megóvjuk, hogy nyugodtan maradhassunk, fejlődhessünk ezen a bolygón. A környezeti nevelés kultúrára, világképre és életmódra nevelés. Információkat, motivációt, értéket közvetít, de elsősorban azt a szerepvállalást erősíti, ami szükséges a természeti erőforrások hatékony felhasználásához, a felelősségvállalást a környezet állapotának megőrzéséért. A környezeti nevelés célkitűzései a világon mindenhol hasonlók: őrizzük meg, és javítsuk a környezet állapotát, előzzük meg a jövőbeli környezeti problémákat. Tudatosítja a problémákat, felismerteti a saját, személyes értékeket, segít a tanulók önértékelésében és hozzájárul a környezeti problémákkal szembeni felelősség kialakításához. Minden embernek segít a másik egyénileg változó értékrendjének elfogadásában és arra törekszik, hogy az emberek közti konfliktusok megoldása, megelőzése a környezet értékeivel összhangban valósuljon meg.
Legfontosabb feladatunk tehát, hogy az emberekkel megismertessük az élővilág szépségét és sokféleségét, felébresszük a szeretetet és a felelősséget, hogy ne pusztítsák majd, hanem védjék és becsüljék azt. (Wersebe, 2005; Urbán).
Legfontosabb feladatunk tehát, hogy az emberekkel megismertessük az élővilág szépségét és sokféleségét, felébresszük a szeretetet és a felelősséget, hogy ne pusztítsák majd, hanem védjék és becsüljék azt. (Wersebe, 2005; Urbán).